Simola Teréz Csilla: Lepkeálom


Eljött értem már az álom,
Száll felém két lepkeszárnyon.
Lepkevirág, lepkeálom,
Lepke lettem, de nem bánom.

Szállok reá szép virágra,
Kinek nincsen csepp hibája.
Liliomnak jó illata,
Megszeretni egy pillanat.

Kardvirágnak kelyhe hűsén
Nem ér hozzám el a hőség.
Hortenzia, virágálom.
Álmomban is mindig látom.

A leander édes méze,
Enni abból sokat kéne.
Hírharang is szépen kinyílt,
Mellette sok zefír virít.

Álomréten egyre szállok,
Csodálatos virágmámor.
Rózsaszirmon megpihenek,
Új virágra ellibbenek.

Porcsinrózsák mily` színesek,
Hibiszkuszok szép ívesek.
Sásliliom szirma lobban,
Kicsi lepke szíve dobban.

Nem bántalak, ne félj tőlem,
Van itt neked hely még bőven.
Szirom lett a takarója,
Könnyű szellő altatója.

Álmomban mindig vágyom,
Olyan szép a lepkeálom.

http://poet.hu/vers/167556
forrás:

Simola Teréz Csilla: Ki van ébren?

Hold vándorol sötét égen,
Csak azt lesi: ki van ébren?

Baba sír az éjszakában,
Édesanyja jó karjában.

Vonat robog, hosszan fütyül,
Pályaudvar már kiürül.

Ott a gyárban még dolgoznak,
Egyik gondol szép otthonra.

Egy kutya is erre kószál,
Ahogy nézem, szép nagy jószág.

Fák a szélben hajladoznak,
Árnyékukkal andalognak.

Szerelmesek együtt égnek
El nem múló szenvedélyben.

Dunaharaszti, 2015. február 18.

Forrás: http://poet.hu/vers/156786

 
Simola Teréz Csilla: Ki van ébren?

Hold vándorol sötét égen, 

Csak azt lesi: ki van ébren?

Baba sír az éjszakában,

Édesanyja jó karjában.

Vonat robog, Hosszan fütyül,

Pályaudvar már kiürül.

Ott a gyárban még dolgoznak,

Egyik gondol szép otthonra.

Egy kutya is erre kószál,

Ahogy nézem szép nagy jószág.

Fák a szélben hajladoznak,

Árnyékukkal andalognak.

Szerelmesek együtt égnek,

El nem múló szenvedélyben.


Forrás: poet.hu

Simola Teréz Csilla: Február

Itt van végre február,
Másodikán medve jár.

Dirmeg-dörmög, nincs jó kedve,
Nyarat várja epekedve.
Medve koma, mondd meg nekem:
Temethetjük már a telet?

A tél vége messze van még,
Eltelik még jó néhány hét!
Ezzel bement a vackára,
                                                           Rágondolni jó almára.

                                                           Árnyékát látta a medve,
                                                           Attól múlt el a jókedve.


                                                            Forrás: poet.hu

Simola Teréz Csilla: Január

Jégvirágos január,
Balatonon fakutyák.
Havas a táj, csikorog,
Csizmám talpa nyikorog.
 

Cinege ül faágon,
Csiripeli: úgy fázom!
Varjú repül, úgy károg:
Jobb volt minden a nyáron!

Odakint a hó esik,
Meleg tea jólesik.
Szél seper a teraszon,
Teámat most lerakom.

Puhán kavargó pelyhek,
lassan cammogó percek.
Téli képnek véget vet,
Nagy hirtelen sötét lett.

Forrás: http://poet.hu/vers/153626

Simola Teréz Csilla: Advent

 

Második angyal

Piros palástú angyal száll le most a Földre,

Aranyserlege a Nap sugaraiból szőve.

Tiszta szeretetet keres itt a Földön,

Amit szűz kezével serlegébe töltsön.

Felviszi a mennybe sok, jó, dolgos kéznek,

Csillagoknak lesz ez szép éjszakán fénye.

Ugye Te is tudsz tiszta szeretetet adni?

Viszonzásul egy szívtől ugyan azt fogsz kapni!

Forrás: poet.hu

Simola Teréz Csilla: Advent

Első angyal

Az égből leszáll az angyal,
Hozzánk szól csengő, szép hanggal.
Figyelj az angyal szavára,
Szívedben legyen alázat.

Égszínkék ruhájú angyal.
Elbűvölően szép arccal.
Ez már az első vasárnap,
Adventnek csendes havában.

Forrás: http://www.poet.hu/vers/149578