Ecsedi Éva: Szerettelek
Érzéseim, eltűntek a semmiben.
Izzó vágyaim lávafolyama lassan kihűl,
Már nem emészt belülről őrjítőn,
Nem réved távolba szemem,
Várva mikor jössz, ;nem hívlak többé,
Kezem tétován elhúzom érintésed elől.
Múltba olvadt szavak, mint korhadt fák
Enyésznek el a végtelen időben.
Csak nézlek - arcod szelíd mosolyában keresem...
A teljes vers olvasásához kattintson a fenti linkre.
