Az éjfél ruháját magára csavarta,
úgy jött, mint az álom, mint szirten gazella.
Felittam a száján a nedvet, az édes aranybort,
mely ajkát hullámlón befolyta.
Sötét fürtje árnyában alkonyi pírra
az éjben a csókom nyomán gyúlt ki arca...
A teljes vers olvasásához kattintson a fenti linkre.
