Elisa Bine: Az éj...
Zokogva borult fölém az ég,
Csillagait hajamba tűzte,
Mellőlem semmi el nem űzte,
És nem is fogja sokáig még.
Két reszkető, fáradt kezével
Bársonyleplet boríta reám,
Bíborszínű könnyes szemével
Szomorúan tekinget reám....
A teljes vers olvasásához kattintson a fenti linkre.
