Simola Teréz Csilla: Ki van ébren?

Hold vándorol sötét égen,
Csak azt lesi: ki van ébren?

Baba sír az éjszakában,
Édesanyja jó karjában.

Vonat robog, hosszan fütyül,
Pályaudvar már kiürül.

Ott a gyárban még dolgoznak,
Egyik gondol szép otthonra.

Egy kutya is erre kószál,
Ahogy nézem, szép nagy jószág.

Fák a szélben hajladoznak,
Árnyékukkal andalognak.

Szerelmesek együtt égnek
El nem múló szenvedélyben.

Dunaharaszti, 2015. február 18.

Forrás: http://poet.hu/vers/156786

 
Simola Teréz Csilla: Ki van ébren?

Hold vándorol sötét égen, 

Csak azt lesi: ki van ébren?

Baba sír az éjszakában,

Édesanyja jó karjában.

Vonat robog, Hosszan fütyül,

Pályaudvar már kiürül.

Ott a gyárban még dolgoznak,

Egyik gondol szép otthonra.

Egy kutya is erre kószál,

Ahogy nézem szép nagy jószág.

Fák a szélben hajladoznak,

Árnyékukkal andalognak.

Szerelmesek együtt égnek,

El nem múló szenvedélyben.


Forrás: poet.hu

Simola Teréz Csilla: Február

Itt van végre február,
Másodikán medve jár.

Dirmeg-dörmög, nincs jó kedve,
Nyarat várja epekedve.
Medve koma, mondd meg nekem:
Temethetjük már a telet?

A tél vége messze van még,
Eltelik még jó néhány hét!
Ezzel bement a vackára,
                                                           Rágondolni jó almára.

                                                           Árnyékát látta a medve,
                                                           Attól múlt el a jókedve.


                                                            Forrás: poet.hu

Simola Teréz Csilla: Január

Jégvirágos január,
Balatonon fakutyák.
Havas a táj, csikorog,
Csizmám talpa nyikorog.
 

Cinege ül faágon,
Csiripeli: úgy fázom!
Varjú repül, úgy károg:
Jobb volt minden a nyáron!

Odakint a hó esik,
Meleg tea jólesik.
Szél seper a teraszon,
Teámat most lerakom.

Puhán kavargó pelyhek,
lassan cammogó percek.
Téli képnek véget vet,
Nagy hirtelen sötét lett.

Forrás: http://poet.hu/vers/153626