Zsefy Zsanett: Simogató
Simítsd rám a szót, simítsd rám, kedves!
Ne hangosan, inkább leheld lágyan, csendben!
Olyan megnyugtató, mikor rám hajol halkan,
- cirógató fényben - becézget, mint hajnal.
Legalább ma mondd ki, de ne is mondd, csak súgjad!...
A teljes vers olvasásához kattintson a fenti linkre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése