Kövér Emília: Elmentél tőlem

Gyerekkorom őrzője, te csodás lény,
Ha kérhetném, még egyszer átölelnél?
Hiányzol... Hiányod évek múltán is fájó.
Nincs, ki meghallgasson, bátorítson.
Neved imába foglalom minden éjjelen,
Bár itt lennél...
Kérlek, várj a túlvilágon,
várd egyetlen gyermeked.
De újra eljött a Halottak Napja,
egy koszorút helyezek a sírodra.
Szemembe könnyek szöknek,
Így emlékszem rád: a csodás nőre!


Forrás: Poet.hu

Ossza meg barátaival is, álljon a share szóra:





Elnyerte tetszését ez az oldal? kattintson ide és iratkozzon fel az ingyenes hírlevélre

Sz. Pál-Kutas Orsolya: Gyertyák égnek

Az éjszakában gyertyák égnek,
Lobbanásuk emléket idéz,
Tovatűnnek az árnyak,
S nyugodt az emlékezés.

Lágy krizantém illat
Lengi körül a sírokat,
S az égő mécseslángok
Könnyek tükrében ragyognak.

Ma látogatóba jöttünk
Ahhoz, kit a szív nem feled,
S a fájdalom sebéből
Emlékként feldereng.

Egy tovatűnt jövőről
Mesél a hűvös szél.
S nyugtatón ölel körül
Egy lángnyi gyertyafény.

Halottainknak tisztelettel
Hajtunk ma fájón fejet,
S szemünkből lágy folyamként
Hull az emlékezet.

Az éjszakában gyertyák égnek,
Lobbanásuk emléket idéz,
Tovatűnnek az árnyak,
S nyugodt az emlékezés.


Forrás: Poet.hu


Ossza meg barátaival is, álljon a share szóra:

Tóth Julianna: Halottak napja

Tóth Julianna: Halottak napja

Egy sír mellett állok,
egy drága jó anyát takar.
könnyek az arcomon,
a fájdalom szívembe mar...

A teljes vers olvasásához kattintson a fenti linkre.