Lobbanásuk emléket idéz,
Tovatűnnek az árnyak,
S nyugodt az emlékezés.
Lágy krizantém illat
Lengi körül a sírokat,
S az égő mécseslángok
Könnyek tükrében ragyognak.
Ma látogatóba jöttünk
Ahhoz, kit a szív nem feled,
S a fájdalom sebéből
Emlékként feldereng.
Egy tovatűnt jövőről
Mesél a hűvös szél.
S nyugtatón ölel körül
Egy lángnyi gyertyafény.
Halottainknak tisztelettel
Hajtunk ma fájón fejet,
S szemünkből lágy folyamként
Hull az emlékezet.
Az éjszakában gyertyák égnek,
Lobbanásuk emléket idéz,
Tovatűnnek az árnyak,
S nyugodt az emlékezés.
Forrás: Poet.hu
Ossza meg barátaival is, álljon a share szóra:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése