IV. FEJEZET

Jókai Mór: A tengerszemű hölgy IV. FEJEZET

Egy napon levelet kaptam Petőfitől, melyben tudatja velem, hogy a legközelebbi vasárnap meg fog látogatni.

Én természetesen rögtön beszaladtam az egész várost s minden ismerősömnek megmutogattam a kapott levelet.

Nagy esemény volt az a mi kis városunkban.

Petőfinek már akkor országszerte nagy volt a népszerűsége. Látogatása rendkívül kitüntetés volt egész városunkra nézve. Ki is jött vasárnap délután a szigetre (akkor ott volt a gőzös kiszállója) a fél város népe. Erzsikéék is ott voltak. A bencések, meg a kálvinista és lutheránus pap által minden bevett vallásfelekezet képviselve vala. A városkapitány, két darab zöld libériás hajdúval személyesíté a magistratust, s a vármegye részéről ott volt Bagotay Muki (valami tiszteletbeli hivatalt viselt), aki azt állítá, hogy nagyon jó ismerős Petőfivel – a Pilvaxból. Készültek üdvözlő szónoklatokat tartani s virágcsokrok voltak szép kezek által átnyújtandók az érkezőnek.

Petőfi azonban, amint a gőzhajó hídján át kiszállt a partra, nem törődött a tisztelgő csoporttal, keresztültörte magát rajta, ott hagyva szép asszonyokat bokrétástól, nagy urakat szónoklatostól, s odarohant hozzám, kurta carbonári köpönyegben; nyakamba ugrott, kiverte a kalapot a fejemből: „Marci! Te cudar Marci!” (Sohasem hítt az igazi nevemen), s azzal a félköpönyegével betakarva, vitt magával ragadva a város felé, mintha ő tudná itt legjobban az utat. A város főutcáinak az ablakai virágokkal és szép hölgyekkel voltak Petőfi tiszteletére feldíszítve; amint ő azt észrevette, félrecsapott egy mellékutcába s úgy kerültünk el a mi házunkig, olyan utakon, amiken ember nem került elénk.

Az én kedves jó anyám igen szívesen fogadta az én kedves vendégemet. Nem azért, mert ő olyan híres nagy költő, hanem azért, mert énnekem jó barátom...

A teljes tartalom olvasásához kattintson a fenti linkre.